Testünk jelzései mindig üzenetet hordoznak számunkra. Nem kivétel ez alól a túlsúly és az étvágyunk sem. A legtöbb diéta és fogyókúra ott hibázik, hogy ezt nem veszi figyelembe. Elsősorban nem az étvágyunk legyőzésére és elnyomására, hanem gyógyítására és megértésére volna szükség. Az étvágycsökkentő pirulák és csodaporok, a kívülről bekapkodható instant megoldások helyett inkább bent kellene megkeresni a probléma gyökerét.

Ha megfejtjük testünk üzeneteit és tudatosítjuk őket, magától csökkeni fog a szüntelen éhség és étel utáni sóvárgásunk, nem fog többé legyőzni a túlevési kényszer. Ezután érdemes rátérni a táplálkozási kérdésekhez, amelyek ezután már sokkal könnyebben megvalósítható feladattá válnak.

Mit értünk ételek utáni sóvárgás, érzelmi éhség alatt? Ha figyelünk magunkra, meg lehet ezt különböztetni a fizikai éhségtől, valamint attól a típusú túlevéstől is, amikor valamit csak azért habzsolunk, mert éppen hozzáférhető, pl. mogyorót, pattogatott kukoricát. Jellemzője, hogy egy bizonyos ételtípus iránti erős, gyötrő vágyat jelent (mint pl. csoki, sült krumpli vagy rágcsálnivalók). A sóvárgás esetén úgy érezzük, nincs a kezünkben az irányítás, általában hirtelen jelentkezik: míg a szimpla fizikai éhségnél képesek vagyunk eldönteni, hogy mit és mennyit akarunk enni, és fokozatosan alakul ki, ez esetben pedig egy bosszantó, kontrollálhatatlannak tűnő, elsöprő erejű, türelmetlen ingert érzünk, ami arra buzdít, hogy faljuk fel az egész zacskó kekszet. Ha mindezt megtettük, általában akkor sem szűnik meg teljesen és erős bűntudat kíséri.

Mit üzen? Dr. Doreen Virtue - ezoterikus körökben valószínűleg ismerősen cseng a neve, kevesebben tudják róla, hogy munkásságát az angyalterápia előtt pszichológusként kezdte, ahol éveken keresztül foglalkozott túlsúlyos, túlevésben szenvedő emberek kezelésével - megfigyelte, hogy az egyes ételek mögötti sóvárgások között szembetűnő összefüggés van és az, hogy milyen típusú ételt kívánunk, megmutatja azt is, hogy milyen jellegű lelki probléma áll a háttérben. Az ételek utáni olthatatlan vágy mögött mindig találni megoldatlan érzelmeket. Az ételek iránti szüntelen sóvárgás általában a következő okból alakul ki: vagy arra vágyunk, hogy érzelmileg jobban érezzük magunkat, vagy arra, hogy megváltozzon az energiaszintünk, élénkebbekké vagy nyugodtabbakká váljunk, nagyobb biztonságra vagy önbizalomra vágyunk, vagy nem akarunk dühösek lenni vagy annyira félni. Az érzelmi, lelki problémák mögött nem feltétlenül valami mély pszichés sérülés, trauma áll - bár ez is előfordulhat. Gyakrabban ez  inkább olyan problémákból fakad, amit a legtöbben normálisnak tartunk, mint például a szórakozás, a szeretet, az izgalom vagy a pihenés iránti vágy. Általában az alábbi csoportok valamelyikébe tartoznak:

• stressz
• depresszió
• szorongások, félelmek
• szórakozással, izgalommal kapcsolatos kielégítetlen vágy
• túlzásba vitt munka
• szeretethiány
• szexuális kielégítetlenség
• düh, sértődöttség, frusztrációk
• monotónia, kiüresedettség érzése
• vigasztalás iránti vágyódás

Dr. Doreen Virtue sok éves tapasztalata szerint, ha le tudjuk állítani az ételek iránti sóvárgásunkat, akkor eltűnnek az egészségtelen étkezési szokások is, az étvágyunk természetes módon normalizálódik, amit pedig a fogyás követ. Ha megtagadjuk a fent leírt érzelmeket és nem vagyunk hajlandóak róluk tudomást venni, akkor azok csak még nagyobb erővel törnek elő. Ha ezt hosszú időn keresztül tesszük, akkor sok kellemetlen módon nyilvánulhatnak meg, az ételek utáni sóvárgáson túl fizikai fájdalmakat, betegséget, fóbiákat, alvás zavarokat is idézhetnek elő. Nem kedvez ennek a napjainkban elterjedt, a pozitív gondolkodásnak azon félreértelmezett formája, ami arra bíztat, hogy ne vedd figyelembe a negatív érzéseidet, légy mindig vidám és boldog, 'keep smiling', ne is gondoljunk a rossz érzésekre, mert az csak megbetegít és még több rosszat vonzunk vele a fejünkre.

A kulcs valószínűleg itt is az arany közép útban rejlik: ha állandóan csak a rosszra koncentrálunk, akkor az valóban nem visz előre, de ha nem vagyunk hajlandóak tudomásul venni negatív érzelmeink létezését, akkor az ugyanúgy problémákat vonhat maga után. Természetes, hogy időnként mindenki átél haragot, megbántottságot, szomorúságot és egyéb kevésbé felemelő érzéseket, nem szabad ezeket elnyomni (mint ahogy hosszú távon benne dagonyázni sem tanácsos,) Ha megtagadjuk őket, igazából még nagyobb erővel próbálnak a felszínre törni.

Mi a megoldás? Elsősorban nem (csak) a fogyás fenntartására, hanem a lelki nyugalmunk megőrzésére érdemes összpontosítunk. Bármennyire is kellemetlen szembenézni valamelyik negatív érzelmünkkel, a szembesülés alternatívája egy idő után még kellemetlenebb lesz, jobb nem halogatni a dolgot.

Figyeljünk magunkra! Ha hallgatunk a belső hangunkra, megérzéseinkre, az mindig lelki nyugalommal tölt el. Előfordulhat, hogy ez rémisztő lehet: például túlságosan félsz álmaid karrierjét követni, mert rettegsz a kudarctól és nem érzed magad képesnek a megvalósításhoz és a belső erőt, ami ebbe az irányba terelne, úgy próbálod elnémítani, hogy jól nyakon öntöd némi finom falattal. Mi az, amit el akarsz nyomni? Amikor felfedjük a mélyben rejlő, eddig elnyomott érzelmeket, megkönnyebbülést fogunk érezni, ami az önmagunkkal szembeni őszinteségből, tudatosításból fakad. Tanuljunk meg különbséget tenni a fizikális éhség és az érzelmi éhség, sóvárgások között. Már csak azzal, hogy figyelünk magunkra és tudatosítjuk ezeket a folyamatokat, segít, hogy visszakerüljön a kezünkbe az irányítás

Forrás:http://www.stylemagazin.hu