Ha azt hiszed, hogy a mai furcsa diéták a legvadabbak, amit a fogyni vágyók valaha bevetettek, akkor nem hallottál még a 80-90-es évek sláger-fogyókúráiról.

Divatdiéták jönnek-mennek, és gyakran hisszük egy-egy trendről, hogy valami egészen új dologgal állunk szemben – amíg ki nem derül, hogy már évtizedekkel is ezekkel „kínozták” magukat a nagyszüleink.

Az 1970-es évek elején tört előre az az őrület, hogy az anyagcserénk felpörgetésének biztos módja, ha minden étkezéshez grapefruitot eszünk. A reggelihez jellemzően nem kiegészítésként kellett fogyasztani a gyümölcsöt, hanem magában, ami éhgyomorra azért nem lehetett túl kellemes, lássuk be. Bármilyen fogyás mutatkozott ettől a módszertől, az inkább a megnőtt rostfogyasztástól, és a kevesebb kalóriától lehetett, nem pedig a grapefruit varázslatos hatásától.

Hinnéd, hogy a paleodiéta gyökerei ilyen mélyre vezetnek vissza? Itthon még nem ismertük, de a tengerentúlon a ’80-as évek derekán már hódított az ősember-diéta, aminek az a lényege, hogy csak azt ehet a fogyókúrázó, amit az ősemberek is ettek annak idején – csak persze ők vadásztak, halásztak és gyűjtögettek is – nem csak a kanapén kuksoltak.

A 90-es években a diétapiac is felpörgött. Az 1990-es évek elején érkezett meg a zsírszegény diéta, és vele minden termék, ami zsírszegény – rengeteg még most is tartja magát, és sokan félnek jó zsírokat is fogyasztani, mert annyira beléjük ivódott az egyébként az egész ’90-es éveken végigvonuló őrület. Ekkor minden, amit csak el tudtunk képzelni, zsírszegény vagy zsírmentes volt.

1992-nek köszönhetjük az Atkins-diétát, ami egy szélsőségesen alacsony szénhidrát- és magas fehérje- és zsírtartalmú étrendet jelent. Tele volt teljesen felesleges korlátozásokkal, mégis hatalmas népszerűségre tett szert. A káposztaleves-diéta is kb. ilyentájt érte el Magyarországot, és rengetegen próbáltak néhány hétig csak és kizárólag káposztalevesen élni. Pont annyira sikeres a módszer, mint amilyennek hangzik, ráadásul mellette edzeni sem túl kellemes, hiszen alig nyújt valami energiát a reggelire, ebédre és vacsorára is fogyasztott lötty.

A '90-es évtized második felében jelent meg az ún. Zónadiéta, amit Barry Sears biokémikus talált ki. Ez a diéta már egy fokkal jobb volt az előzőeknél: a lényege annyi volt, hogy minden étkezésben legyen 30% fehérje, 30% zsír valamint 40% szénhidrát. A zsírokból már az egészségesebb verziókat támogatta, és a zsírszegényebb húsok mellett tette le a voksát, összességében pedig feldolgozatlan ételektől mentes, egészséges táplálkozást hirdetett.

Szintén ennek az évtizednek köszönhetjük a világon végigsöprő vércsoportdiétát is, amely Peter D'Adamo fejéből pattant ki. E szerint az étrend szerint a különböző vércsoportú embereknek különbözőképpen kell táplálkozniuk. Az 1990-es évek közepe óta rengeteg kutatás megcáfolta már a módszert, és bebizonyította, hogy a vércsoportnak semmi köze ahhoz, hogy a szervezet milyen táplálékot tud jobban hasznosítani, és milyet nem.

A vattapamacsdiéta a modellkultusz népszerűvé válásával kezdett egyre szélesebb körben is elterjedni: a modellek – állítólag – úgy tartották magukat formában, hogy a gyomruk telítése érdekében vattapamacsokat ettek. Mondanunk sem kell, hogy ez nem a legegészségesebb módja a fogyásnak.

Kókuszolajat mindenre – nyolc évvel ezelőtt indult meg felfelé a kókuszolaj csillaga, és azóta is töretlenül ragyog az égen. Az olajat és a szilárd változatát, a kókuszzsírt nemcsak fogyókúrás célokra, hanem hajra, bőrre, körömre is kenik az emberek. Pedig annyira nem egészséges, mint ahogyan gondolnánk – hosszú távon sütni-főzni olívaolajjal például sokkal egészségesebb.

2012-ben indult hódító útjára a gyümölcscentrifugázás, és mindenféle turmix, amiket az élet elixírjének kiáltottak ki. Ha ügyesen csinálja az ember, az ilyen dzsúszok lehetnek egészségesek, de azért jobb választás, ha a gyümölcsöket, zöldségeket eredeti formájukban fogyasztjuk rendszeresen.

Nagyjából négy évvel ezelőtt kezdődött el a gluténmentes őrület, és az is gluténmentesen kezdett el táplálkozni, akinek nem kellett volna. Manapság pedig a csodaszó a ketózis: a ketogén diéta a nagyon alacsony szénhidráttartalmával ketózisba helyezi a testet, vagyis az rögtön a zsírhoz nyúl energiáért. Elméletben nagyon jól hangzik, de rengeteg veszélye van – nem igazán javasoljuk senkinek.

Forrás:https://www.nosalty.hu