Állandó belső feszültség származhat abból, ha a diéta során megpróbáljuk beleringatni magunkat valamibe, és saját magunk előtt is torzítunk, mivel a valóság és az állítások közti disszonanciát ettől függetlenül észleljük. Ennek a típusnak tehát egyetlen igazi ellensége van: saját maga. Amikor azt állítjuk, hogy nem is eszünk cukrosat vagy kalóriadús ételeket, és ez nincs száz százalékig így, amögött általában a valódi elhatározás hiánya áll. Elképzelhető, hogy nem állunk készen betartani egy kellemetlenségekkel járó étrendet, viszont a környezet nyomása folyton jelen van. A tényekkel való szembesülés hárítására szolgálhat ilyenkor a bagatellizálás, mondjuk, hogy nincs is sok cukor adott ételben. A felismeréssel járó önostorozás helyett rengeteget segít a tudatosság és a saját motiváció megtalálása, így elvész a hajlandóságunk arra, hogy magunk előtt is csúsztassunk. 

Igazán jó hajtóerő lehet egy hozzánk közel álló a fogyás során, főként, ha együtt, egymás támaszaiként és jó társaságaként csináljuk végig a diétát. Viszont lehetséges, hogy a másik személyisége és testi adottságai is különböznek, így mindkét félnek másfajta ritmusú fogyást nyújtó, különböző összetételű étrend és mozgásmennyiség az ideális. Amikor a másiknak beválik egy étrend illetve egy mozgásforma, mi viszont szenvedünk mellette, ne szégyelljük felülbírálni a tervet, és másik fogyókúrás programot keresni. Ettől még a formáció inspiráló része megmaradhat: közös programokkal és egymás támogatásával valóban élvezetesebb lehet bármilyen diéta.

Ez az egyik leggyakoribb típus, akinek a túl nagy hév miatt dől aztán dugába az átalakulása. Nála a fogyókúra drasztikus étrend-változtatással és több órányi edzéssel kezdődik (majd hamar véget is ér). Nem meglepő a szervezet rövid időn belül történő elfáradása, és az ezzel együtt egyre növekvő ellenállhatatlan vágy egy kis édességre. Gondoljuk át, hogy hová is sietünk, megéri-e ez a tempó, ami csak rövid távon tartható. A tartós fogyás egyik titka az apróbb, fokozatos változtatások beiktatása, amelyek a diétára és a sportolás intenzitásának növelésére is vonatkoznak. A mindenféle öröm és jutalom nélküli fogyókúrát csak nagyon kevesen tudják végigcsinálni egyszerűen azért, mert a szenvedés nem motiváló.

Amint ezt a típust bánat éri, úgy érzi, azonnal valami finomságra van szüksége (és valószínűleg nem tonhalsalátára). Az evés számára egyfajta megnyugtató rítust jelentene, gyógyírt minden érzelmi bajra. Csakhogy a megnyugvás helyett inkább lelkiismeret-furdalást érez evés után, emellett olyan gyors tempóban ehet, hogy nem is tudja átélni a tevékenységgel járó örömöt. Ilyenkor fontos tudatosítani, hogy mi nyújthat még az evésen kívül biztonságot, megnyugvást, jutalom-érzést. Mindeközben pedig az evés lehetőleg minden esetben maradjon örömteli aktus. Egy szakember sokat tud segíteni a téves gondolati minták felismerésében és a viselkedés megváltoztatásában.

Forrás:http://www.wellnesscafe.hu